2nd máj 2017

R.: Ebben a könyvben iszunk kávét?
B.: Igen, iszunk kávét.
R.: A mesekönyvből végül egy csomó kávézást ki kellett húzni.
B.: Igen, átgondoltuk ezt, és arra jutottunk, hogy ez a mese gyerekeknek szól, és ne mutassunk nekik rossz példát. Ezért a mesekönyvben nem kávézunk annyit.
R.: A kávézás rossz dolog?
B.: Egyáltalán nem! Legalábbis, szerintem biztosan nem. De mégse azt lássák a kisgyerekek, hogy Bernya, a kenguru koffeinfüggő.
R.: Bernya, a kenguru koffeinfüggő?
B.: Nem, koffeinfüggő biztosan nem. Például sosem vennék be koffeintablettát, vagy innék fekete teát. Vagy nem ragasztanék magamra koffeintapaszt.
R.: Olyan nincs is.
B.: Lehet, hogy tényleg nincs. Szerintem kávéfüggő sem vagyok. Csak nagyon kedvelem a kávét.
R.: Mi a függőség?
B.: Már az első oldalon ilyen komoly dolgokról beszélgessünk?
R.: Komoly dolgokról fogunk beszélgetni, nem?
B.: Dehogynem. Csakis komolyakról. Nem is fogunk nevetni egyszer sem.
R.: Miről fogunk beszélgetni?
B.: Mikor miről. Még nem tudom. Amiről általában szoktunk. És mindenről, ami a mesekönyvekből kimaradt.
R.: Akkor ez egy felnőtteknek szóló könyv lesz?
B.: Igen. Ha felnőttek fogják olvasni, akkor nekik szóló könyv lesz.
R.: Szerinted fogják olvasni?
B.: Nem tudom. Én nagyon izgulok miatta.
R.: Egy kicsit én is. Még sosem csináltunk ilyet.
B.: Nem. Ilyet még nem. És én azon is izgulok, hogy a mesekönyveket fogják-e olvasni.
R.: Én is. Szerinted mindenki izgul ilyesmin, aki könyvet ír?
B.: Szerintem igen. Egy kicsit az elején biztosan. Aztán már nem annyira.
R.: Akkor ne is az elején kezdjük. Vágjunk bele a közepébe!
B.: Vágjunk!
R.: Akkor mondj valamit.
B.: Én? Mit mondjak?
R.: Nem tudom. Amiről szeretnéd, ha beszélnénk.
B.: Most azon gondolkodom, meg lehet-e spórolni az izgulást.
R.: Megspórolni?
B.: Igen. A legjobb lenne persze, ha egyáltalán nem izgulnánk. De hát izgulunk. És talán a legjobb lenne, ha nem tennénk úgy, mintha nem izgulnánk. Ha egyszerűen csak nem akarnánk nem izgulni. Izgulunk, és ezzel együtt belevágunk. Majd csak lesz valahogy. És menet közben, egyszer csak észrevesszük, hogy elmúlt az izgulás. Mert belefeledkeztünk abba, amit csinálunk. Mit szólsz ehhez?
R.: Jó. Csináljuk így. Izgulsz?
B.: Nagyon!
R.: Én is!
B.: Akkor hajrá!
R.: Hajrá!

Második beszélgetés

R.: Neked melyik a kedvenc napszakod, Bernya?
B.: A reggel.
R.: Miért?
B.: Akkor megegyeztünk, hogy iszunk kávét?
R.: Igen.
B.: Szóval a reggel. Főleg a nyári reggeleket szeretem, amikor besüt a nap, és odakint még nem kezdte meg aznapi ámokfutását a hőség. Szépek a fények és kellemes a levegő. Nyújtózom egy nagyot, aztán elmegyek ugrálni, és a mozgás után jöhet egy remek tejeskávé. Friss, forró. Az erkélyen ücsörögve elkortyolom, és nézem a munkába sietőket. Aztán felkerekedem, és munkába indulok.
R.: Sokaknak nem így telik a reggel.
B.: Sokaknak nem.
R.: Kapkodnak, sietnek, állandó késésben vannak.
B.: Igen. Én is látom.
R.: Mit lehet tenni?
B.: Nekem az vált be, hogy teljes szívvel jelen vagyok ebben. Ebben a reggeli néhány percben, amíg ébred a lakótelep, és vele együtt ébredek én. Van ennek valami varázsa.
R.: Akár hétfő reggel is?
B.: Akár hétfő reggel is. Ez a legnehezebb. Valahogy rászoktunk arra, hogy hétfő reggel müffentek vagyunk. Mert vége a hétvégének, és következik egy hosszú, ötnapos, kilátástalan munkahét.
R.: Mi erre a megoldás?
B.: Olyan munkát kell találni, ahol sokszor kell hétvégén is dolgozni. Így nem fog megviselni a hétfő.
R.: Bernya, te voltál katona?
B.: Nem voltam. Miért?
R.: Zseniális kiképző őrmester lenne belőled!
B.: Kevés dolog áll távolabb tőlem! Én arra szoktattam magam, hogy befejezzem a hétvégevárást. És egyáltalán azt, hogy várjak valamit, vagy valamire, amikor majd jó lesz. Olyan volt, mintha én volnék az a szamár a történetben, akinek a gazdája répát kötött az orra elé, es ezért a szamár bárhova elment, mert azt hitte, hogy egyszer majd eléri a répát. Én kezdek rájönni, hogy sosem fogom elérni a répámat. Legjobb lesz hát, ha megállok, leakasztom, és azonnal elfogyasztom. Jobb ma egy répa, mint holnap egy sem.
R.: Ezzel nem tudok vitatkozni. Szerinted másoknak is van ilyen répája?
B.: Szerintem másoknak is van. Sokan élnek így. Majd ha több pénzt fogok keresni, befejezem az iskolát, új házam lesz stb. Majd hétvégén, majd pénteken, majd a nyáron, majd jövőre. Addig meg ki kell bírni valahogy azt a kis időt. De a répát csakis most lehet megenni, a jövőben sohasem.
R.: Jé, éppen egy répát rágcsálsz!
B.: Kérsz te is belőle?
R.: Kérek.

Könnyű-e boldognak lenni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.